Ugrás a tartalomhoz

Nóniusz (lófajta)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Nóniusz” lehetséges további jelentéseiről lásd: Nóniusz (egyértelműsítő lap).
Nóniusz
Mezőhegyesi nóniusz mén (2007)
Mezőhegyesi nóniusz mén (2007)
Származási hely Magyarország
VérmérsékletMelegvérű
SzínPej, sötétpej, illetve a fekete.
TestfelépítésJó felépítésű
JellemzőkA fajta legfőbb jellemzője a tömegessége. Sokoldalú, nyugodt, kitartó.
Marmagasság155-165 cm
FejformaFeje a test nagyságával arányos, kissé durva félkos - esetenként kosfej
Eredete1816
HasznosításaTartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban
A Wikimédia Commons tartalmaz Nóniusz témájú médiaállományokat.

A nóniusz Magyarországon, a mezőhegyesi ménesben kitenyésztett, törvényileg védett lófajta.

Története

[szerkesztés]
Nonius XXXVI mén (1905)

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, anglo-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja". 17 éven át állt tenyésztésben, ez idő alatt 368, vegyes fajtájú kancát fedezett, és született utána 79 mén és 122 kancacsikó. A kancák között voltak arab telivérek és spanyol-nápolyi származásúak is. Nonius Senior nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen.

A nóniuszokkal eleinte szoros rokontenyésztést űztek, hogy rögzítsék tulajdonságaikat. A kialakult küllemi hibák kiküszöbölésére angol telivér ménekkel végzett cseppvérkeresztezést alkalmaztak. A kiegyezés után, a 19. század végén Mezőhegyesen fedezett az a négy mén, amelyek utódaikon keresztül több generáción át rögzítették és alakították a fajtát. 1943-ra az összes fajtatiszta nóniusz mén származása ezeknek a méneknek a genealógiai vonalára vezethető vissza, amelyet akkor neveztek el A, B, C és D vonalnak. A vonalak segítségével kerülték el a további szoros rokontenyésztést. Ez a besorolás mind a mai napig fennmaradt annak ellenére, hogy 1965-ben a törzsmének számozását újból 1-gyel kezdték, tekintet nélkül a korábbi vonalbeosztásra. 1961-ben a mezőhegyesi állományt a Hortobágyra telepítették.

A második világháború után a nóniusz mint katonaló elveszítette szerepét, és főleg az Alföldön mint igásló vált kedveltté. A mezőgazdaságból is lassan kiszorultak, és számuk ezzel együtt rohamosan csökkent. 1989-ben alakult meg a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület, amely a fajtatiszta tenyésztést és a génmegőrzést tűzte ki elsődleges célul. Talán a legkedvezőbb helyzetben van lófajtáink közül, mert régi nagy ménesei megmaradtak, eredeti kancacsaládjai fellelhetők.

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A fajta az angol félvér jellegűek egyik legtömegesebbike. Két típusa alakult ki, a nagyobb testű, jórészt fekete mezőhegyesi, valamint a kisebb, szikárabb, többnyire pej színű hortobágyi. A sárga színű egyedeket nem törzskönyvezik. Bottal mért marmagassága 155–165 cm.

Munkakészsége páratlan. Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban. A hobbi lótartásban is bizonyított, mint mindenes.

A fajtát jelenleg megpróbálják könnyedebbé és gyorsabbá tenni, angol telivérek tenyésztésbe állításával (cseppvérkeresztezés). Ezek a nóniuszok már inkább megfelelnek a mai fogatsport követelményeinek.

Nonius Méneskönyv

[szerkesztés]

Nóniusz fajtájúnak az a ló tekinthető, amely megfelel a Nonius Méneskönyv követelményeinek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ NONIUS MÉNESKÖNYV, noniuszegyesulet.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nóniusz_(lófajta)&oldid=27234554”